Előfordul, hogy néha sikerül kimozdulnom otthonról, egy kicsit együtt lehetek a barátaimmal az iskolán kívül is és én tényleg kíváncsi voltam a mai kézilabda meccsre, de valaki, aki magasabb és erősebb nálam, sőt nem csak felettem, hanem mások fölött is ítélkezhet, elvette tőlem a mai kikapcsolódás jogát és 600 Ft-ot.
Nem sokkal miután hazaértem a suliból, kaptam egy hívást a barátnőmtől, hogy ma lesz kézilabda meccs és lenne-e kedvem menni. Igen mondtam, mert a legutóbbi alkalommal is jól éreztem magam és tetszett a kézilabda. Sőt, még ez mellett reméltem, hogy látom azt a magas, barna, focista fiút is, akit a múltkor is láttam a meccsen, és akivel többször is találkoztam az utcán vagy a szupermarketben. Reményekkel telten készültem, hogy mikor jön el a 6 óra, hogy indulhassak.
Felhúztam kék csőszárú farmeremet, szürke felsőt vettem és a lila sport kabátomat, szürke sportcipővel. Nem szeretek túl sportos lenni és mivel csak néző leszek megfelel ez az öltözet. Hosszú hajamat lazán hagytam és hagytam, hogy a vállamra hulljon.
Indulás előtt még küldtem egy üzenetet Kittynek, hogy indulok. Mondta, hogy ő megvette a jegyem és a sportcsarnokban várnak. Kimentem, bezártam az ajtót és a hátsó kapu fele vettem az irányt, mert ha arra megyek akkor rövidebb lesz az út. A kapu zárva volt, ezért kénytelen voltam végigmenni az udvaron az első kapuig és megtenni a hosszabb utat.Szép idő volt, nem volt semmi gond, semmi jele annak, hogy záporeső lesz! Nem is kezdett el esni addig, amíg be nem fordultam a színház mellett és akartam átvágni a parkon a sportcsarnok fele. Ekkor, mint "derült égből villámcsapás" el kezdett esni az eső és éreztem, hogy egyre jobban csak esik és esik. Kapucnimat a fejemre húztam és gyorsabban kezdtem menni, hogy érjek oda még mielőtt teljesen elázom. Majdnem sikerült. Már láttam a sportcsarnokot és csak jobbra kellett volna fordulnom, hogy majd egyenesen előre haladva bemenjek a sportcsarnokba, de ezt már nem tettem meg. Miközben elértem a járda végéhez, ahol el kellett volna kanyarodnom, éreztem, hogy a kabátom ujján folyik le a víz, láttam, hogy a hajam elázott, a nadrágom teljesen vizes volt (de csak elül, míg hátul száraz maradt, hogy még ütősebb legyen, ha találkozom valakivel) és, ahogyan tekintetem egyre lejjebb vittem láttam, hogy cipőm is teljesen vizes volt és a szürke színből egy furább árnyalat lett, ami egyre kevésbé hasonlított a szürkére. Ott álltam és semmit nem tudtam tenni. Menjek be és keressem meg a helyem a lelátón, miközben mindenkit összecsöpögtetek a kabátomból kifolyó vízzel? Á... nem. Előbányásztam a telefonom a zsebemből és alig tudtam feloldani a telefont az esőcseppek miatt. Miután sikerült, valahogy feloldanom a telefont, felhívtam Kittyt: "Sajnálom, nem érek oda, valami közbejött. Holnap visszaadom a jegy árát." "Ó. Milyen kár"- hangzott a válasz és én visszacsúsztattam a telefont a zsebembe és próbáltam visszatartani magam, hogy ott azon a helyen ne feküdjek le a földre arccal az ég felé és hagyjam, hogy az is elázzon rajtam, ami eddig nem tudott. Sikerült visszatartanom ez az érzést, levettem a fejemről a sisakot és elindultam haza. Ahogy a hídhoz értem óvatosabban mentem át rajta, nehogy eltörjön egy fa és a vízbe essek, hogy biztosra ne forduljak vissza. Hazafele menet láttam még pár szaladó embert, olyanokat akik félreálltak az eső elől, de én csak mentem tovább. Nem igazán ázhattam el jobban és annak ellenére, hogy a cipőm már eléggé elázott, azért még átléptem a víz tócsákat, amelyek 5 perc alatt bokáig érőek lettek.
Mikor kiértem a parkból és már csak körülbelül 350 méter volt a kapuig, feltettem a kapucnit a fejemre. Nem is kellett megtartanom, hogy a szél ne fújja le, mert annyira megázott, hogy teljesen ránehezedett a fejemre. Már éreztem, hogy a hideg és az eső eléri a szürke blúzomat is.
Egész úton hazafele reméltem, hogy senki olyan nem látott, aki ismerhet és most örültem neki, hogy egy városban vagyok, ahol mindenki közömbös mindenki számára és nem otthon, a falumban, ahol még kellemetlenebb lett volna a helyzet.
Így maradtam le a kézilabda meccsről. Mint valami jel, vagy akadály, amely meg akarta volna akadályozni, hogy odaérjek a sportcsarnokba. Bármi is volt az oka sikerült és én hiszek benne, hogy minden okkal történik. Ezt is elfogadom. :) Természetesen miután haza értem az eső elállt, én meg kezdhettem szárítani a ruháimat.
Hogy mi a tanulság ebből? Kezdj el időben készülni, és ne legyen fontosabb egy sorozat, még akkor sem ha belefér az időbe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése