Cassandra Clare: Az angyal (könyvajánló)

Cassandra Clare: Az angyal
- Első könyv -

        Kedves olvasó! 

Még mielőtt leírnám saját véleményemet a könyvről és azt, hogy mennyire tetszett szeretném, ha elolvasnád a könyv hátoldalán levő rövid bemutatást, amely a következő: 

 "Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól.

    Ahogy egyre mélyebben merül el a világukban, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nemsokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül."

    Miután elolvastam a hátoldalon található információkat és megláttam a viktoriánus, árnyvadászok, természet feletti lények szavakat elég is volt ahhoz, hogy a pulthoz menjek és megvegyem a könyvet. :) 

A könyv borítója is egyből elnyerte a tetszésemet és többször, olvasás alatt is előre fordítottam és megnéztem a könyv borítóját, amelyen a férfi engem Ian Somerhalder-re emlékeztetett. A könyv borítóján, középen még helyet kapott a mechanikus angyal is, amely Tessa nyaklánca és azt a kérdést tette fel bennem: "Hogy tud Tessa egy ilyen nagy nyakláncot viselni?". 

    A kötet elején Elka Cloke: A Temze dala című versével kezdődik, ami külön ehhez a könyvhöz készült. A "Temze mocskos vizének szaga" és a leírása több alkalommal is visszatér a történet során. A könyv a prológus után fejezetekre van osztva és minden fejezet elején található egy idézet. Az idézetek alatt fel van tüntetve a szerző neve és a mű címe. Volt eset amikor megtetszettek idézetek és feljegyeztem a címeket, hogy majd később elolvashassam őket. Ez nekem személy szerint igazán tetszett. Mindemellett a könyvben Tessa és Will is sokat olvas, ezért több könyvet is megemlítenek, amelyek sok esetben felkeltették a figyelmemet. 

  

         A szereplők bemutatása és megformálása is tetszett. A főszereplő, Tessa Gray-ről, a történet végén derül ki, hogy ki is ő valójában és csak a végéről visszatekintve válik teljesen érthetővé az ő története. Megismerjük Tessa képességét, amit az Árnyvadászok segítésére használ fel bátran. Számomra ő volt az a szereplő akiről nem tudtam eldönteni, hogy szimpatikus vagy sem. Helyzetektől függően változott róla a véleményem. 

Will Herondale, aki egy Árnyvadász, személyisége igazán megkapó, Magnus Bane-t idézve: "Will gyönyörű volt, de ugyan akkor volt valami sötét a fiúban, valami furcsa és titokzatos." Will tipikusan az a fiú aki minden lány álma és könnyen bele lehet szeretni a személyiségébe, cselekedeteibe, mivel mindig bátor, intelligens, romantikus és bármit megtett volna parabataiáért, James Carstairs-ért. Mindig odafigyelt Tessára, megvédte és mindig gyengéden közelített hozzá, a lány érdekeit tartva szem előtt: "Will Tessára nézett. Közelebb hajolt, és a lány vállára tette a kezét. Az ujjai Tessa húsába mélyedtek. Olyan közel álltak egymáshoz, hogy a lány érezte az éjszaka, a fém, a füst és a köd illatát Will bőrén", de ugyan akkor küzdött az érzelmei ellen: "A fiú elengedte a lány vállát, és megérintette az arcát-olyan könnyedén, hogy Tessa maga sem volt benne biztos, nem csak képzelte-e. Meglepetésében szólni sem tudott, csak némán állt, ahogy a fiú becsukta az ajtót az orra előtt." Will megkapó személyisége ellenére számomra James mégis különlegesebb volt, mint Will. James karaktere ellentétben állt Willével. Megfontolt volt, a törékeny, de erős karakter, aki harcolt, azért, hogy élhessen, de mindemellett nyugodt személyiség: "Jam hangjának nem volt éle. Mindig csakis ragaszkodással a tekintetében néz Willre, gondolta Tessa, akármilyen arrogánsan is viselkedik barátja." James bemutatása, szürke haja, szürke szeme, világos bőre, magas és törékeny alkata minden szempontból tetszett nekem, szimpatikus volt. 

A szereplők nevei mind végig tetszettek, jól össze voltak hangolva és mindenkire talált a neve. Még egy szereplőt megemlítenék akinek a karakterét nagyon kedveltem a könyvben, ez a szereplő Magnus Bane volt, a boszorkánymester. Volt benne valami varázslatos: "Tetőtől talpig ragyogott, mintha az egész ember egy boszorkányfény lett volna. ...a férfi szeme zöldes aranyszínű volt, pupillája pedig hosszúkás. Egy macska szeme világított a határozottan emberi arcban. Ráadásul ragyogott benne a jókedv." Segítője és tanácsadója volt Willnek, aki meghallgatta gondjait, de annak ellenére, hogy Will szép volt, Magnus nem nehezen találta vonzónak, szerinte volt valami sötét a fiúban. 

Charlotte Branwell az intézet vezetője segítőkész, kedves, próbál jó döntéseket hozni és tud erős kezű lenni, ha arra kerül a sor, hogy fontos döntéseket kell meghozni, és mindenkit támogat aki az intézetben van. 

    

           Annak ellenére, hogy a könyv 468 oldal volt, nagyon hamar "elfogyasztottam". A könyv megnevettetett, szomorúvá tett, izgalmat és szurkolást váltott ki belőlem. Voltak események, amelyek nem maradtak emlékezetesek, de olyan jelenetek is voltak, amelyekre nem tudok nem emlékezni. Elképzeltem, ha ott lennék én hogyan harcolnék és én hogyan cselekednék. Képes lettem volna én is feladni önmagamat ha kell, azért, hogy segíthessek és megértettem mennyire fontos egy kötelék, amikor az embernek/Árnyvadásznak nincs akire támaszkodnia. 

    Mindenkinek merem ajánlani a könyvet, mert biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog. A könyvben fordulatok vannak, megtört szívek, romantika, harcok, mindenkinek megvan a saját története és mindenki képes lenne feladni saját magát másokért. Megjelenik Camille  a vámpír, sőt a vámpírok egész csoportja, majd a bál vérbe fullad. A könyv teljesen elvarázsolt és én, mint egy mondén, csatlakozni akartam az Árnyvadászokhoz, hogy velük harcolhassak a gonosz ellen. 

  

 Összességében: 

Borító: 10/10 

Szereplők: 10/10 

Cselekmény: 9/10- előfordulhat, hogy nehezen tud valaki belekapcsolódni a könyvbe

Elolvasnám-e még egyszer? Igen! :)

U.i.: "Will elmosolyodott - Némelyik könyv itt nagyon veszélyes - magyarázta. - Óvatosan kell bánnunk velük.
- Az embernek mindig óvatosan kell bánnia a könyvekkel, meg azzal, ami bennük van - bólintott Tessa. - A szavak képesek megváltoztatni bennünket."