A Tavasz határán

                  Nálunk fele nem mindig érkezik meg a tavasz időben. Előfordul, hogy méh Húsvétkor is hó van, de a mai napon kivételesen gyönyörűen sütött a nap.

                 Miután a buszmegállóhoz érkeztem megvettem a jegyem a pénztárnál és megálltam azon a helyen ahová "az én buszom" be szokott gördülni. Csupán 10 perc várakozás után érkezett is a busz és mivel most nem volt nagy táskám csupán a hátizsákom és a laptop táskám, az elsők között ültem fel a buszra és foglaltam helyet az ablak mellett. Vártam az egyik évfolyamtársam, K., hogy érkezzen. Addig gondoltam, hogy előveszem a táskámból Peter Heim: A klinika című könyvét, de mégsem tettem. Nem volt kedvem a: "Milyen könyvet olvasol?", "Tetszik?", "Honnan van?" kérdésekre válaszolni, ezért gondoltam várok addig amíg elindul a busz és akkor majd olvasok.
    Hogy, tetszik-e a könyv? Igen. Eleinte kissé fura volt, de az 50. oldal után már ismertem a szereplőket és értettem az eseményeket is. A könyvet egy antikváriumban vettem.
Még mielőtt el kezdtem volna olvasni Peter Heim könyvét, Aprilynne Pike: Wings-Szárnyak című könyvét olvastam (ami annyira tetszett, hogy 2 nap alatt ki is olvastam. Nagyon szeretem a fantasyt) és akkoriban találtam rá a 2017-ess könyves kihívásra. Arra gondoltam, hogy belekezdek a kihívásba, még akkor is, ha talán ebben az évben nem tudom befejezni. Talán ha nem készülnék közben még az orvosi egyetemre is, akkor sikerülne teljesíteni a kihívást, de így a kettő kicsit sok. Főleg, hogy a fejembe vettem, hogy a kezdő és haladó kihívást és teljesíteni fogom. Evvel a kezdő kihívás 15. pontja ki is esett. Most pedig a haladó kihívás 7. pontja fog kiesni, ha befejeztem Peter Heim könyvét.
Ha neked is kedved van elkezdeni a kihívást, akkor a linket megtalálod a bejegyzés végén. ☺
   A buszi indulása előtt 10 perccel megérkezett K. is és miután segítettem elrendezni a csomagjait beszélgetésbe kezdtünk. Megbeszéltük a hét eseményeit, majd azt, hogy mit tervezünk a jövőhétre és felháborodva beszámoltunk egymásnak arról, hogy egy ismerősünk, hogy volt képes azt mondani, hogy a pedagógiát nehezebb elvégezni, mint az egészségügyet! Mikor láttam azt, hogy K. is ugyan azon a véleményem osztozik, mint én, rájöttem, hogy ő egy olyan személy az életemben akivel jól el tudok beszélgetni és sok esetben hasonló meglátásaink vannak.
Mennyire jó érzés, amikor az ember megoszthassa valakivel gondolatait és azok nem süket fülekre találnak. Mindenkinek szüksége van valakire, legalább egy emberre, aki átlátja a másik helyzetét. Sok esetben még a legjobb barátunk sem ért meg minket, és ez jól van így, mert mindenki megfelel a saját valójának.
Mikor már a hazafelé vezető út felét megtettük, K. zenét hallgatott és én kifele bámultam az ablakon. Figyeltem, hogy még itt ott hó van a fák alatt és azon gondolkodtam mit is tanultam a mai napból. Be kell vallanom, hogy egyre gyakrabban eszembe jutnak a szüleim szavai, tanításaik és az a bizonyos mondat: " Meg látod, hogy így lesz. Majd emlékezz vissza, hogy mit mondtam."
És igen. Anyumnak most is igaza volt, mert ahogy mondta: "Ki ahogyan leszerepeli az életet annyira nehéz." és milyen igaz. Mindenkinek vannak problémáik, mindenkinek fáj valahol, mindenkinek van rossz napja és mindenki panaszkodik. De miért? Tényleg annyira rossz? Mások pedig csendben tűrik még a legrosszabbat is, meghallgassák mások panaszait, de lehet, hogy ők nem is panaszkodnak, mert tudják, hogy nem ez a legnagyobb gond. Én ezeket az embereket tisztelem, akiknek vannak problémáik, de félre tudják tenni egy még nagyobb probléma megoldása érdekében.
       Miután végigfuttattam a gondolataimat, elővettem fülhallgatómat és hallgatni kezdtem a DAY6- I wait című számát és örültem neki, hogy egyre jobb az idő.

A könyvkihívás linkje: 
http://cosmopolitan.hu/programajanlo/2017/01/05/megerkezett-2017-konyves-kihivasa/