A dráma

A drámáról 

-a líra és az epika mellett az irodalom harmadik műneme- 

Már Arisztotelész Poétikájában megkülönbözteti a genus dramaticus-t, amelyről azt mondja: "kreált alakok beszédneme" és két szinten bontakozik ki: -akció (tettek, cselekvés)

                                          -dikció (beszédben, hozzá tartozik a játék is) 

 A drámához olyan irodalmi alkotások tartoznak, amelyeket alkotójuk eleve színpadra szánt és, amelyben a szereplők jelleme, egymáshoz való viszonya és maga a történet a párbeszéd során bontakozik ki. 

 Kompozíciója: a) drámai alaphelyzet (expozició): tartalmazza a legfontosabb szereplőket, a történet helyét ls idejét 

                         b) drámai bonyodalom: a drámai konfliktus megindulását foglalja magába

                         c) válság, krízis, tetőpont

                         d) sorsfordulat, késleltetések 

                         e) végkifejlet, katasztrófa, tragédia 

                         f) katarzis

Alapműfaja: tragédia (szomorújáték) és komédia (vígjáték). Minden más ezekből alakult ki: tragikomédia (középfajúdráma), bohózat, színmű, modern dráma, amelyen belül megkülönböztetünk abszurd- és groteszk drámát. 

Témáját tekintve lehet: - szerelmi dráma

                                      - történelmi dráma (királyi dráma) 

                                      - társadalmi dráma 

                                      - népi dráma 

                                      - lélektani dráma

Szereplőit tekintve: - mono-

                                - duo- 

                                - tömegdráma. Ezekben az esetekben a szereplők száma a meghatározó. 

Szereplői: - drámai hős, tragikus hős

                 - ellenhős 

                 - mellékszereplők: nem tudnak változtatni a dráma végkifejletén. 

                 - típushősök 

Szerkezete: - felvonásokból, a felvonások jelenetekből állnak, amelyeket szerzői utasítások vezetnek be. 

                   - a klasszikus drámaforma 5 felvonásos, de később, a XIX. századtól, gyakoribbak a 2-3 felvonásos drámák.

 A dráma sajátos műfaja a drámai költemény, amely a romantikában alakult ki, eredetileg könyvdrámának íródott, általában több szintes, nagyobbfokú műfajkeveredés jellemi és szereplői jelképesek. 

Magyar dráma és színház 

 A XVIII. század végén színházi épületek hiányában a drámairodalom csak olvasnivalóul szolgált. Eredeti magyar drámát csak Bessenyei és Csokonai írt. 

 1790-ben 3 német színház működött Budán. Ekkor meg-meg fordultak vándor társulatok a városban, de állandó magyar színtérsulat a városban csak 1830-as évek közepén jött létre. 

 Az első magyar színtársulatot 1790-ben alakította Kelemen László ügyvéd (1796-ig) ű

 1792-ben megalakult a kolozsvári színtársulat Kolozsváron: ennek egy része 1806-tól Debrecenben, Szegeden, majd Pesten játszott, míg az itthonmaradt rész 1821-ben felépítette saját színházépületét. 

 1837-ben épül állandó színházépület Pesti Magyar Színház néven. A bemutatókon divatos német darabok fordításait, lovag és rémdrámákat játszottak leginkább, ritkán fordultak elő Lessing és Shillel darabok. 

 Az első komoly sikereket elérő és népszerű drámaíró a romantika korában Kisfaludy Károly volt (1788-1830), aki indulásakor szintén a lovagdrámák sémáit követte, s ezeket kiegészítette hazafias lelkesedéssel és nemzeti öndicsérettel (pl. A tatárok Magyarországban). Közkedveltségét a magyar nyelv ügye indokolja, hiszen ez segítette a nyelvi fejlődést a szórakoztatás mellett. 

 Ebbe a környezetbe jelenik meg majd Katona József (Bánk bán), Vörösmarty Mihály (Csongor és Tünde) és Madách Imre (Az ember tragédiája) alkotása. 

 Ez csak egy kis betekintő a drámáról és a magyar dráma és színház kialakulásáról, de ha több információt szeretnél, esetleg egy házidolgozat elkészítéséhez szeretnéd felhasználni az információkat ajánlom Szász Károly A magyar dráma története című alkotást, de számos más könyv, internetes forrás is szolgál információkkal (Galamb Sándor: A magyar dráma története 1867-től 1896-ig I., Magyar Bálint: A magyar színház története stb.).