A változás szele

      Vannak dolgok, amelyek sosem lesznek ugyanolyanok, mint amilyenek voltak. Ha erőltetjük, ha próbálkozunk és megbeszéljük, még akkor sem. A történtek ott lesznek, nem lehet semmisé tenni. Ha egy építmény is összeomlik, bármennyire is próbálják restaurálni, az már sosem lesz ugyanolyan. 
 Ez nem csak az épületekre érvényes, hanem a kapcsolatokra is. Mikor valami elromlik az egyik fél sérült lesz és lehet, hogy nem akarja éreztetni a másikkal, de az ilyet dolgokat, érzéseket nem lehet eltitkolni. Én ilyenkor azt mondom: "Ezt ne erőltessük. Én kiszállok" és a legkönnyebb utat választva hátat fordítok mindennek és "elsétálok" a problémáim elől. A legegyszerűbb döntés, amit az ember meghozhat élerében. Nincs olyan aki ne alkalmazná legalább egyszer. A lelki vívódást és az éjszakai lidérces álmokat, amelyben arcok tűnnek fel tanácsot adva és szememre hányva, hogy rosszul cselekedtem figyelmen kívül hagyom és próbálom tovább élni az életem. Majd elmúlik. Egy állapot sem tart örökké. Ha nem saját magunk, akkor segítséggel, de meg kel oldjuk és ott vannak a végső "fegyverek": a gyógyszerek. Milyen könnyű is bekapni egyet és bemesélni magunknak, hogy minden rendben van. De vannak dolgok amiket nem értek: ha mindkét fél érzi, hogy valami már nincs rendben, akkor miért kell tovább erőltetni? Miért nem mondja ki hamarabb a másik, anélkül, hogy ragaszkodna egy ilyen reménytelen helyzethez, amiből úgysem lesz jó? Ilyenkor nem azt kell néznünk, hogy mi a jó a másiknak, hanem azt, hogy mi jó nekem, mi jó nekünk. A keserűség, csak keserűséget szül és barátból ellenség, pasiból barát vagy idegen lesz. 
A kapcsolatokat nem kell erőltetni. Nem egy ember van a világon aki a barátunk lehet, akiben megbízhatunk és nem egy férfi van, aki boldoggá tehet minket. Nem vagyunk rászorulva senkire. Mindenki EGY ember, EGY személy, EGY egyéniség, aki nem azt kell akarja, hogy mindenki elfogadja, hanem azt kell elérnie, hogy aki akarja fogadja el. Senkinek sem lehet megfelelni teljesen. Ahogyan egy férj sem felel meg teljesen a feleségének, vagy fordítva, úgy egy barát, pasi, csaj sem felel meg teljesen az élettársának. Elfogadások, lemondások, elnézések, amelyeket mind magunkba temetünk, hogy valami jót kapjunk helyette; csak kapjuk is meg, úgy a szép és úgy van értelme. Nem egy döntés, cselekedet alapján kell eldönteni, hogy ki milyen ember, mert mindenki hibázik és lehet, hogy ma a barátod, de holnap te vagy az, aki olyat tesz, amit megbán. Mindenki azt mond rólad, amit akar, annak lát, akinek akar és úgy viszonyul másokhoz és hozzád, ahogyan jónak lássa. Sokan dicsekedve mondják el hibáid, rossz cselekedeteid másoknak, a szemedbe mosolyognak és mindent tudni akarnak rólad, hogy majd tovább mondhassa, hogy milyen vagy, hogy gyengeségeidet megismerje, kedvességed kihasználja.  Talán még ki is színezni, hogy "érdekesebb" legyen. 
A buta és arrogáns ember, buta és arrogáns marad, aki rossznak születik, az nem válik jóvá, hacsak nem erős az akarata. A pletykás emberektől óvakodni kell, mert ha másról mond, akkor rólad is mondani fog. Mindenki maga tudja, hogy mi a rossz, vagy a jó, mi számít pletykának és mi nem. Először magunkat kell megnéznünk, azt, hogy mi milyenek vagyunk, csak utána mondjunk bármit is a másikról: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!”
       A változás szele nem mindenkit érint meg, sőt, nem az emberek személyisége változik, hanem a viszonyulásmódjuk az emberekhez: "aki jó volt egyszer, de miután összevesztek csak rosszat mond róla, vagy rólad", az veled is így tesz. Senki nem ismer senkit. Butaság és elhamarkodott döntés azt mondani, hogy "Én ismerlek", "Tudja, hogy milyen vagy", "Tudom, hogy milyen vagy". Senki nem tudja, mert "ha igazán ismernél, minden, amit rólam hiszel, megváltozna!"